Tanárként mindig nagy hangsúlyt fektetek a korrigálásra. Számomra a jógaóra nem csak arról szól, hogy együtt mozogjunk, hanem arról is, hogy mindenki biztonságosan, a saját testének megfelelően gyakoroljon.

Szóbeli útmutatás

Sokszor elég egy apró jelzés: „emeld meg a mellkast”, „engedj a vállból”, „irányítsd a légzésed a hasba”. Ezek a rövid szóbeli korrekciók gyakran már önmagukban is elhozzák azt az „aha-élményt”, amikor a gyakorló megérzi, mitől lesz könnyebb vagy stabilabb a póz.

Manuális igazítás

Néha viszont az érintés az, ami igazán megnyitja a tapasztalatot. Egy finom kéz a lapockán vagy a csípőn segít, hogy a gyakorló pontosabban érezze, merre van az „erővonal”.

Tudom, hogy ez eleinte kényelmetlen lehet. Sokan mondják: „Furcsa, hogy valaki megérint.” Ez teljesen érthető, hiszen a legtöbben nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy idegen ember ennyire közel kerüljön hozzájuk. De ami számomra mindig szép, hogy a kezdeti tartózkodás után a legtöbben megtapasztalják, mennyire hasznos ez a fajta segítség – és később kifejezetten igénylik.

Fontos hangsúlyoznom: ezek az érintések soha nem intimek, nem erőszakosak. Nem arról szólnak, hogy „beleerőltessek” valakit egy pózba, és főleg nem arról, hogy sérülésveszélyes helyzetet hozzak létre. Épp ellenkezőleg: az érintés finom, irányt mutató, szakmai jellegű. Inkább egy halk útjelző tábla a testen, ami megmutatja, merre érdemes mozdulni.

Sokan utólag mesélik: „Nem is gondoltam volna, hogy ennyire más érzés így tartani a pózt!” Az érintés révén sokszor jobban megértik, hol a helyes irány, és milyen sokat számít egy apró módosítás.

Miért fontos mindez?

• Biztonság: a helytelenül rögzült mozdulat könnyen sérüléshez vezethet.
• Tanulás: a korrekciók segítenek megérteni a póz mélységét, nemcsak formailag, hanem érzésben is.
• Tudatosság: minden javítás egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk a saját testünkhöz.

Talán emiatt is sokan szeretik az óráimat. Újra és újra visszajelzést kapok arról, mennyire hasznos számukra ez a fajta figyelem és segítség. Az apró javításoknak köszönhetően nemcsak pontosabb lesz a gyakorlásuk, hanem mélyebb élményt is kapnak belőle.

Én mindig úgy tekintek a korrigálásra, mint egy finom iránytűre: segít megtalálni az utat, de soha nem kényszerít. A jóga nem a tökéletes pózról szól, hanem a folyamatról, ahogyan közeledünk hozzá. És ha ehhez néha kell egy halk szó vagy egy óvatos, biztonságos érintés, akkor örömmel adom – mert tudom, mennyit adhat hozzá az élményhez.