Én a test nyelvén tanultam gondolkodni – először a táncon keresztül, aztán a jógán át. A kettő látszólag különböző világ, mégis ugyanarra az útra vezet: arra, hogy megértsük, mit üzen a test, és hogyan kapcsolódik minden mozdulat a belső világunkhoz.

Különbségek – kifelé és befelé

A tánc számomra mindig kifelé áramló energia volt: forma, ritmus, kifejezés. A színpadon vagy a próbateremben a mozdulat másokhoz szól, a külvilág felé közvetít valamit. A jóga ezzel szemben befelé figyelés. Itt nincs közönség, nincs taps – csak a mozdulat és a légzés egysége, amely elcsendesíti az elmét és közelebb visz önmagamhoz.

Hasonlóságok – közös nyelv a test

Mégis, a különbségek mögött ott a mély hasonlóság: mindkettő középpontjában a test a lélek és a szellem harmóniája áll. A finomság, a jelenlét, a mozdulat érzékelése. Akár egy lassú táncban, akár egy jógapózban, ugyanaz a figyelem jelenik meg: tudni, hol van a súlypont, érezni az izmok rezdülését, hallgatni a test jelzéseire.

Mit viszek át egyik világból a másikba?

Tanárként sokszor érzem, hogy a tánc fegyelme, dinamizmusa átsegít a jógatanításban: mozdulatban gondolkodom, látom a test mintázatait, érzem a ritmust. A jóga viszont megtanított lassítani, figyelni a csendre a mozdulat mögött, és ezt a tánctanításban is használom. A kettő számomra nem különválik, hanem összefonódik: mindkettő ugyanazt az üzenetet hordozza, csak más nyelven.

Egy test, egy üzenet

Nem érzem magam pusztán „jógaoktatónak” vagy „tánctanárnak”. Egy testtel dolgozom – a sajátommal és a tanítványaiméval. Mert minden mozdulat üzenetet hordoz: néha kifelé szól a világnak, néha befelé vezet önmagunkhoz. A tánc és a jóga számomra két út, amely ugyanoda visz: a test és a lélek mélyebb megismeréséhez.